Miért hoztad létre ezt az oldalt? Kérdezte pár hónappal ezelőtt Nóri, akihez időnként eljutok eljutottam a baba születése előtt fodrászatba.. hebegtem-habogtan.. basszus, ... pont a saját dolgomat nem tudom igazából meghatározni.. pedig már más is mondta, hogy legyen célcsoport, az mennyire fontos, hogy jól legyen meghatározva. Persze én is tudom, amikor másnak kell segítenem vagy inspirálnom, de valahogy ez “a suszter cipője mindig lyukas” jelenség mégis kialakult nálam.
Ha őszintén akarok válaszolni, azt mondom egyfajta nárcisztikus vágy is motivált. Ha még őszintébben, akkor bevallom, hogy leginkább egy súlyos “kezdő anyásági” izoláció miatt indult el az oldal. Szülés után pár hónappal költöztünk a Balatonhoz, egy kisebb településre, Balatonszárszóra. Szülés körül, után nagyon sok minden megváltozott az életemben. A legtöbb kapcsolatom dinamikája természetes módon átalakult vagy elhalt vagy távolodott vagy felborult. A szűkebb család igyekezett odatenni magát, de a szülés utáni enyhe szorongás és depresszió nálam fokozott ingerlékenységgel, irritábilitással járt, amit azért mindenki megérzett a környezetemben. Közben pedig nagyon sok olyan attitűd, régi séma aktiválódott bennem az anyasággal, nőiséggel kapcsolatban, amit màr rég feldolgozottnak hittem, és ezek sem könnyítették meg a kapcsolódásomat a környezettel. Azok a tartósabb baráti kapcsolataim, akik nàlam jobban ismerték az árnyékos oldalaimat vagy távol voltak térben, más utakon vagy éppen nálam még bonyolultabb helyzetben. Mire a második babánk született meg, színte elmondhatom, hogy a felnőttekkel való kapcsolataim teljesen bekorlátozódtak a párom, a szüleim, a gyerekorvos, védőnő, postásnéni, boltosok és néhány játszótéri anyukára, facebookos kapcsolattartásokra ... egy idegen közegben ismeretlen lelki és fizikai terepen találtam magam, miközben valahol az életem legboldogabb időszaka kezdett volna kibontakozni.. mégis egyedül éreztem benne sokszor magam. Nőként, anyaként nem ilyennek képzeltem el az utamat.
A Balaton Mama oldalt ekkor egyfajta önsegítő - segítségkérő oldalnak indítottam, egy olyan helynek, ahol megosztható egymással milyen kapaszkodók, közösségek, programok, segítségek érhetők el ezen az új terepen, akár úgy, mint télen-nyáron Balatonon elő vagy ide költöző anyukáknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én, szülőknek, nagyszülőknek.. akár pedig az anyaság lelki és egyéb terheire vonatkozóan egymást segítő, támogató hozzáállassal a legfontosabbnak megítélt szülői témák (etetés, altatás, pelenka, hordozók nevelés kapcsolatok párkapcsolat stb) mentén.
Később persze, ahogy egyre jobban sikerült nyitnom újra a világ felé, rájöttem, hogy rengeteg más és jobbnál jobb ilyen típusú fórum van és az én online aktivitásom és alapszemélyisegem kevés lesz ennek a tervnek a méltó megvalósításához.
Időközben minden mást elindítottam vagy folytattam az életemben, beleértve egy új művészetterápiás önismereti csoportot, amit kifejezetten az anyaság - nőiség - kapcsolódás területein lévő önismereti vakfoltjaim miatt kezdtem el és rájöttem, hogy ez a Balaton Mama oldal és blog mennyire nem fog / nem akar kinyílni bennem.. de valahogy mégis megmaradt az évek során, néha posztolgatok és nagyon ritkán blogolok vagy egy-egy pontosan kettő 21 napos online kihívást csináltunk végig “Boldog mama boldog baba” címmel. Ez utóbbi amúgy tényleg jó ötlet volt, és jól is sikerült.
Így alakult át fokozatosan személyesebb hangvételűre és lett belőle Balaton&Mama, ahol inkább a saját élményeim és érdeklődési területeim kezdtek el dominálni. A nevelési nehézségeim, attitűdöm, elveim és a realitás ütközései, a művészetterápiás élményeim, önismereti kérdések, nőiség - anyaság - kapcsolódási tèmák.. és itt kezdtem el hirdetni az alkalmanként induló önismereti csoportjaimat is. Jelenleg a negyedik kisbabánk született “a Balatonra” és már lassan hat éve, hogy ebben a régióban élünk. Az izoláció már szerencsére nem jellemez, de néha a gyermekágyas időszak alatt és egy-egy nehezebb éjszaka során azért fel-feltörnek emlékek, újra megélem milyen nehéz volt ezt első kèt alkalommal végigcsinálni. Ilyenor úgy érzem, hogy szívem szerint ott lennék minden új kismama mellett, hogy bíztassam, átlendítsem vagy segítsem abban, hogy egy nagyjából használható térképet kialakítson magának, és a saját erőforrásait megtalálja ehhez az új lelki-, testi-, családdinamikai terephez.